Nike technológia

A Nike cég története egy kézfogással kezdődött, az Oregoni Egyetemen 1957-ben. Akik kezet ráztak: a Nike későbbi megalapítói, az akkor már híres atlétika edző, Bill Bowerman és tanítványa, a középfutó Phil Knight. Bowerman szeretett volna tanítványai számára könnyebb, tartósabb futócipőket tervezni, Knight pedig az atlétika területén keresett új üzleti lehetőségeket. Kettejük közös vállalkozásaként született meg a Nike.
Knight már az egyetemen egy dolgozatban megfogalmazta, hogy szerinte az amerikai piacon - a német futócipők egyeduralmát megtörve - olcsó, jó minőségű japán cipők terítésével jelentős profitra lehetne szert tenni. Akkori tanára nem osztotta véleményét. Ő azonban nem adta fel ötletét, és miután elvégezte az egyetemet, 1962-ben elutazott Japánba, és felkereste az Onitsuka Tiger sportcipő gyártó céget. A tárgyalás során Knight próbált komoly üzleti partnernek tűnni, így ott helyben kitalált egy cégnevet - így született meg a Nike elődje, a Blue Ribbon Sports (BRS). A tárgyalás jól sikerült, így a következő évben megindult a Tiger cipők exportja az USA-ba - az első szállítmány összesen 200 pár cipőből állt. Az induló vállalkozás finanszírozására Knight és Bowerman fejenként 500 dollárt dobtak össze. Az első két évben Knight szabadidejében, helyi és regionális atlétika versenyeken a kocsija csomagtartójából árulta a Tiger cipőket.
Bowerman a vállalkozás beindításától kezdve megszállottan dolgozott a cipők fejlesztésén. Előbb a cipők felsőrészét igyekezett könnyebbé tenni, és nylon anyagot használva 1967-ben megalkotta a híres "Marathon" modellt; majd a cipő talpát vette célba, és a korábbi sima, habos szerkezetű talp helyett kikísérletezett egy rugalmas, rücskös gumitalpat. A rücskös gumi felületet úgy állította elő, hogy folyékony gumi keveréket öntött felesége gofrisütőjébe. Ez a talp szerkezet aztán örökre megváltoztatta a futócipők tervezését. A Nike 1974-ben piacra dobta a Waffel Trainert, a "gofritalpú" futócipőt, ami rövidesen a legnagyobb számban eladott edzőcipő lett amerikában.
1979-ben egy korábbi NASA alkalmazott, Frank Rudy segítségével született meg egy újabb jelentős innováció: a légtalp, a Nike Air Sole. Ennél a technológiánál a talp belsejébe épített műanyag membránokat gázzal töltik fel, melyek a becsapódáskor összenyomódnak, majd kirugóznak. A Nike piacra dobta első légtalpú futócipőjét, a Tailwindet, majd pár évvel később a hasonló technológiára épülő kosárlabda cipőt, az Air Jordant.
1987-ben megjelent az első Nike Air Max modell, melynek légtalpa már jóval nagyobb párnázottságot biztosított elődeinél, és ennél a modellnél volt látható először a talp oldalán a talp belső szerkezete. Ezt további olyan újítások követték, mint a 2000-ben bevezetett új csillapítási technológia a Nike Shox, vagy a tavaly piacra dobott Nike Free, mely a mezítlábas futás élményét próbálja nyújtani viselőjének, a keresztirányban mélyen bordázott talpszerkezettel.
Istennő és pipa
1971-et írunk. Egyik éjszaka a cég első alkalmazottja, Jeff Johnson, a győzelem görög istennőjével, Nikével álmodik, és az ő nevét javasolja a felfutóban lévő cég számára. Knight pedig a "Dimension 6" névre szeretné keresztelni a céget. Végül Johnson ötlete győz. Így Knight 1971-ben megkéri egykori diákját, Carolyne Davidsont, hogy tervezzen egy olyan logót, ami feltűnhetne a futócipők oldalán. Ekkor született meg a Nike "pipa", mely a győzelem istennőjének, Nikének a szárnyát szimbolizálja. Knight ekkor 35 dollárt fizetett a logó terveiért. (12 évvel később, munkájának elismeréseként a Nike cég egy gyémántgyűrűt adományozott Carolyne Davidsonnak, rajta az általa tervezett Nike logóval, valamint meg nem nevezett mennyiségű Nike részvényt.